A Tisza-tó Magyarország egyik legvadregényesebb vízterülete, ami a régmúlt, árvizek járta Alföldjének az ősi képét idézi. A tározó területén barangolva a vendégnek eszébe se jut, hogy mesterséges, ember által épített környezetben jár, hiszen a természet oly gyorsan foglalta el és hódította vissza a területet. 

A Tisza-tó meghatározó jellegzetessége, hogy nevével ellentétben nem tó, hanem a Tiszát és régi árterületeit egyesítő síkvidéki víztározó. Ebből adódóan változatos, többféle víztípust is magába foglaló vízrendszert képez, mely a jelenlegi nyári duzzasztási szint vízborítása mellett valóban hasonlít a tavakhoz.

A Tisza-tó, régi nevén még Kiskörei vízlépcső, beruházásának programja 1964-ben készült el. A duzzasztómű építése 1968-ban kezdődött. A vízlépcsőt 1973-ban helyezték üzembe, és még ebben az évben megkezdődött a folyó mederduzzasztása. 1978-ban a megemelt duzzasztási szint hatására a víz elöntötte a hullámteret. Ezzel gyakorlatilag megszületett a Kiskörei víztározó, mely még több éves fejlődés során, „nőtte ki” magát Tisza-tóvá.

 

Ez a hatalmas víz rengeteg változatos lehetőséget kínál az idelátogatónak. Ezek közül kiemelkedik a horgászat és a csónakos ökotúra.

Horgászat:

A Tisza-tó mind a mai napig az ország egyik legjobb horgászvize, bár a kiemelkedő fogáshoz egyre inkább szükség van a területet és a haljárást jól ismerő helyi vezetőre. Itt mindenki megtalálhatja és megfoghatja kedvenc halfaját, vagy eredményesen űzheti kedvenc módszerét. Ebben előzetes egyeztetés után tudunk segítséget nyújtani, hiszen ha rögzített elvárásokkal érkezik valaki (például pergetve akar harcsát fogni), akkor a legjobb szezont és vízjárást fogjuk ajánlani neki.

Ökotúra:

A vizes élőhelyek változatosságát bemutató ökoturizmus igazi, egyedi színtere a Tisza-tó. A csodálatos, vadregényes területek akár kenuval, akár csónakkal is bejárhatók. A madarak többsége még mindig örömmel pózol a fényképezőgépek előtt, és a táj, a víz szépségéről is érdemes hazavinni néhány fotót. Akár csak kirándulna, akár konkrétan szeretne megnézni vagy lefotózni valamit, segítünk megoldani!

Képzett, területet jól ismerő túravezetőink segítségével meg tudjuk mutatni a Tisza-tó igazi varázsát, a napkelte és napnyugta romantikáját, a madárvilág sokszínűségét, a növényzet változatosságát, sőt egy Európában is unikális jelenséget, a kérészek esti násztáncát, a tiszavirágzást. 

 

Kedvcsinálónak még azt szeretném elmesélni, milyennek látom én a Tisza-tavat:

Ha megkérdezed tőlem, milyen a Tisza-tó, azt mondom gyönyörű, vadregényes, hangulatos, romantikus… De mindez aligha mutatja meg, milyen igazán, mert hiába járom évtizedek óta, nem tudom hűen elmondani. Azért sem, mert igazi élő rendszer és folyton változik, és azért sem, mert minden évszakban más… és azért sem, mert igazából elmondhatatlan, elmesélhetetlen…

Hogyan lehet elmondani, ahogy az első kérész felúszik a folyó felszínére és mohó halak ugrásaitól kísérve repül el… azután jön a következő, majd még tíz, száz, ezer… Hirtelen bújnak ki a vízből, apró szárnyuk hangtalan verdesése szinte zsongássá hangosodik, hisz már millióan repülnek körülötted. Az élet olyan csodája ez, amit látni kell, és ami évről évre megunhatatlan…

Hogyan lehet elmondani, amikor az erősödő szél megforgatja a nyárfák leveleit, azok ezüstösen megcsillannak a félig felhők mögé szorult nap utolsó sugaraiban, és mindenki tudja, hogy jön a vihar. A vihar, amely legalább annyira gyönyörű, amilyen félelmetes. És amely után újra kisüt a nap, és vízfelszínről felszálló pára szoknyába burkolja a túlpart fáit, de a korona tetején már ott csillan a napfény a millió vízcseppen…

Hogyan lehet elmondani, amikor ülsz a nádban, a zsákmányra váró vadász belső remegésével figyeled, ahogy közelít a ponty az etetés felé. A nád mozgása még azt is elárulja, hogy nem kis hal szedegeti a beszórt kukoricát. Azután megbillen az úszó, majd kiemelkedik a vízből…

Hogyan lehet elmondani, azt a szín-kavalkádot, amiben az őszi Tisza partjának fái, bokrai tündökölnek a reggeli párát épp áttörő nap fényében. A vadszőlő pirossal, a fűz sárgával fest. Ha festményen látnád, giccsesnek mondanád, de itt gyönyörű, és olyan hangulata van, amely feledteti veled, hogy jön az ősz, a tél, és a természet megpihen…

Hogyan lehet elmondani, ahogy az első hópelyhek belehullanak a vízbe, és meghűtve annak felszínét, megindul a jég pillézése, hogy másnap reggelre kemény páncél borítsa a vizet és fehér lepel a partot…

Hogyan lehet elmondani, amikor a bakcsó guggolva lesi a partszélben ívó küszöket, amikor a kiskacsáit vezető réce előbújik a nádasból, amikor termetes harcsa fordul a csónak előtt…

Hogyan lehet elmondani, amikor a csuka hatalmasat szaltózik fárasztás közben a horgon…

Hogyan lehet elmondani, hogyan búg a bölömbika, hogyan suhog a nádas, hogyan loccsan a víz, hogyan rikoltoznak a vonuló darvak…

Hogyan lehet elmondani, a nyíló virágok illatát, a langyos nyári eső szagát…

 

Nem tudom elmondani, mert soha nem lesz olyan, mintha eljönnél és látnád, hallanád…

Nem tudom elmondani, inkább megmutatnám…

De ehhez Neked kell eljönnöd, hogy lásd, halld és érezd a természet azon csodáját, amely nekünk az otthonunk, és amelyet Tisza-tónak hívnak…

És nem elég egyszer eljönnöd, ide vissza kell járni, hogy minden évszakot láss, hogy mindent megcsodálj, hogy mindent megismerj… 

De hidd el, nem lesz nehéz vissza-visszatérni, mert a szíved visszahúz majd hozzánk…